✥ 【叫びのレクイエム。】
"Requiem for a scream."
short weird warumono introvert.
My name is Sawada Tooru. (沢田亨) But you call Me just KYO.

Egoist. Sociopath. Distraught. Sitophobia. Heliophobia. Dir En Grey.
I’m not avarage. Do all of my friends, but even more for My enemies. (:

║▌│█│║▌║││█║▌║▌▌

Title: vol. 15) See you later!
Posted on: 2013. február 13., szerda
Hahi.

Megint elhanyagoltam a blogírást. Szomorú. De azt hiszem túl sok dolog van, amit rendeznem kell, időm sincsen, és határozottan lusta vagyok! Úgy gondolom, hogy rengeteg minden történt, amióta nem írtam bejegyzést, így nem fogom leírni a történéseket.

A mai naptól kezdve tényleg - de komolyan - igyekszem majd több időt szánni erre, hiszen talán nekem is könnyebb lesz, ha kiírom magamból a dolgaimat és majd megmarad az utókor számára. ˘_˘

Lehet még a mai nap folyamán, de a héten még jelentkezem!



Title: VOL 14) My victory is your defeat.
Posted on: 2012. november 15., csütörtök
3-4 nap, igen... Inkább vehetjük 3-4 hónapnak is, haha. Rég találkoztunk. Sajnos lefoglalt egy-két dolog, ami miatt nem igazán volt időm írni ezt a kis.. valamit. Szóval inkább azt nem is részletezem. Kezdjük ott, hogy volt egy nagyon kis frappáns Halloween-em, és az ez után Shibuya-i buli is nagyon vitte a pálmát! Igazán rám fért már egy hatalmas tombolás, és ez teljes mértékben meg is történt.
Akkor bele is kezdek: méghozzá abba, hogy végre eljutottam The Rasmus koncertre. Nem hittem el akkor sem, még most is dolgozom az eseményeket.
A nap elég érdekesen indult, hiszen azt sem tudtam hol vagyok, vagy ki vagyok. Délután 4-re Ryu-val és Dada-val kimentünk Club 202 elé. Már voltak egy páran, de sokkal több emberre számítottam. (Ami a későbbiekben, bent be is pótolta magát.) Mikor bejutottunk, fel kellett eszmélnem, hogy ugyanoda kerültem, ahol még Dir En Grey-en álltam: szembe a mikrofonnal az első és második sor között. De végül elkezdődött az egész koncert.

A tényleges bandát, egy előzenekar, nevén a The Dirty Youth előzte meg. Őszintén szólva nem voltak rosszak, sőt, egészen tetszett a zenéjük: de azt hiszem jobb lett volna, hogy ha a mikrofonok nincsenek elállítva és ha az erősítés + a hang rendesen be lett volna állítva - na meg véleményem szerint a basszerosuknak sokkal jobb hangja volt, mint az énekesnek. De ez csak magán és fül vélemény.
És bejöttek... Ott álltak előttem. Végül elkezdődött a koncert. A legelső szám a First Day of My Life volt. Hihetetlenül örültem neki, hiszen az egyik legkedvesebb számom tőlük. Előhangolásnak tökéletes volt! A következő szám az I'm a Mess volt. Itt már javából belejöttünk, én pedig szinte a könnyeimmel küzdöttem ahogyan a fent lévő Laurit figyeltem. Keep Your Heart Broken ... ez pedig már ahogyan a cím is mondja, helyettem is leírta mit éreztem akkor. Hogy folytassák ezt az érzést következett a Ghost of Love, ami sajnos elgondolkodtatott egy emberen és teljesen remegve énekeltem végig a számot. A következő három szám a Justify, Immortal és legnagyobb örömömre a Liquid volt.
Ezután következett egy kis akusztikus rész - hihetetlenül csodálatos volt, amikor Lauri magához vette kis fekete gitárját, s mindenki leült arra az apró székre... Aki pedig hatalmas dobjait lecserélte egy kicsire. Csodálatosak voltak! Ezt a részleget az It's Your Night kezdte el, amit megint vérző szívvel hallgattam végig, de nem jobban, mint az utána következő Not Like The Other Girls-t. S mivel Lauri szavaival éljek "funky hangulata volt aznap este", nem is kell mondanom, hogy a következő szám a Funky Jam volt. Azok a régi szép idők, nemde? *nevet*
Talán minden számot leírhatnék egyenként, de akkor rettenetesen hosszú lenne ez a bejegyzés, így ugrok egyet. Ezután volt még Stranger, Livin' in a World Without You, No Fear, In My Life, egy érdekes, de egyszerűen fantasztikus átmenetben együtt a Playboys és a Ghostbusters. Itt a közönség már szinte teljesen eggyé vált, s együtt voltunk a bandával is. Encore előtt az utolsó szám a F-F-F-Falling volt.
Éreztük, hogy itt a vége, s nem akartuk, annyira hamar eltel ez a 16 szám, hogy nem is érzékeltük az időt. Mikor a fiúk visszajöttek, szinte berobbantak a Mysteria-val, s ekkor már tudtam én is, hogy egy-két szám van és el kell szakadnom tőlük.. Végül igazam lett. Elsötétült a színpad, s Lauri megint magához vette gitárját, s elkezdett rajta valamit játszani - először egyszerűen nem ismertem fel, végül rá kellett jönnöm, hogy az a kis bevezető, amit introzott, a Ten Black Roses refrénje volt. Ekkor már a lehető legerőteljesebben ordítottam vele a következő, ironikus Sail Away-t. Végezetül az egyik legnagyobb slágerrel, az In the Shadows-zal zárták le a koncertet. Nem akartuk őket elengedni, még perceken keresztül a színpadon maradtak. Én pedig csak tapsolni tudtam, néztem őket - és csak tapsoltam, miközben pusztán csak tátogtam, hogy "Thank You".

Miután kimentünk Ryuval, még cigiztünk, pezsgőt és sört ittunk, s néhány apróságtól eltekintve végül elindultunk hazafelé. Még mindig úgy, hogy egyszerűen nem hittük el, hogy ott voltunk, hallottuk őket - és egy remek koncerten voltunk túl! Mikor hazaestem, fáradtan dőltem be az ágyba, hiszen másnap négy angol órám volt. S igaz bár csak fél órát aludtam csupán az éjszaka, egyáltalán nem bántam meg hogy holtkórosan kellett végigülnöm. Tökéletes este volt, és nem tudom még mennyiszer megköszönni a bandának..!
Lauri, Pauli, Aki, Eero... Thank you very much. And see you soon!

"My victory is your defeat!"




Title: vol 13) Bite me bitch!
Posted on: 2012. augusztus 23., csütörtök
Azt hiszem mostanában az embereknek mindenbe bele kell ütniük az orrukat. Olyanokról állítanak véleményt, amikről fogalmuk sincs, hogy miért - mi okból vannak vagy teszik őket. Ezt most úgy "all of" értem mindenre, ami éppen körülöttem történt. De egy valamit megsúgnék minden rosszakarómnak: Dear haters. Please die - at least: fuck off!

Szóval a mostani dolgaim... valamennyire rendben vannak. Kézben tartom a dolgokat. Elkezdtem dolgozni - méghozzá a vidámparkban! Parádés, tényleg - elég fárasztó, de kihívás számomra és állok elébe, teljesítem az egészet. Mindemellett tényleg nagyon élvezem az ott töltött időt. Nem marad időm arra, hogy ostoba dolgokon gondolkozzam.

Hogy az első számú céllal hogyan haladok? Valamennyire teljesíthető, de azt hiszem a hiányába kezdek kissé beleroskadni - de nem adhatom fel, hiszen soha semmit nem engedek el ilyen egyszerűen. Eddig mindig szenvednem kellett mindenért - ez százszor nagyobb fájdalmat jelent a számomra, de ... képtelen vagyok arra, hogy elengedjem. Ha a végleges pusztulásba és rohadásba kerül is... ketten egyet fogunk kitölteni.

Zárszóként, megcsináltattam az új piercingemet! Ismételten egy emlék, amely szimbolizálja a fájdalmaim sokaságát. Welcome Kizuna. I will take care of you.

3-4 nap múlva újra jelentkezem.




Title: vol 12 ) Fuck the system.
Posted on: 2012. augusztus 10., péntek
多分この時点でブログを書くべきではありません。ウォッカ、ビール、ワイン2本。俺はあなたの人生を楽しむ - それで問題が発生している人、そのようにした。

I think now it is difficult to tolerate things. In fact - it takes perseverance to not collapsed like a house builted by without funds. But I will not. Because I can't do it, because I have to be strong and staring look of the filth eyes.

Perhaps under the crows covered sky I begin to see that small light ... I don't give up. If my life is the price. After all, we are here to play, right?




Title: vol. 11) the contunation of the scary dream.
Posted on: 2012. augusztus 5., vasárnap
Visszatértek. Visszatértem. Nincs több dolog, amit ki kéne mondanom. Szeretnétek tudni az igazságot? Keressétek és hátha ráleltek.

Leszakadt az ég, én pedig kaparom a sebeimet a viharban, miközben az esőcseppek lefolynak az arcomon, eláztatják a testemet, lemossák a mocskot a bőrömről - és a cigiből áradó füsttel együtt elszáll az öntudatom, s csak az esőre tudok koncentrálni.

Történésekkel teli napokon vagyok túl. Várom, hogy mi lesz a folytatás, furdall a kíváncsiság. A napokban két bulin is túl vagyok, ahol kiengedhettem magamból a felgyülemlett gőzt, és olyan emberekkel voltam, akik számítanak az életemben. ~ Nagyon jól éreztem magamat, hosszú idő után végre megint.

Valójában nem is tudom, hogy mit kéne még leírjak. Talán majd még szerkesztem ezt a bejegyzést.




Title: vol 10. ) Around and around.
Posted on: 2012. július 25., szerda
Feltehetőleg elég sok minden történt ismét, mióta nem jelentkeztem. ~ Ismertem meg új embereket, éltem az életemet, élvezem a nyár pillanatyni örömeit mint mindenki aki teheti.

Zűrzavarban érzem magamat. Történtek olyan dolgok is, amit egyáltalán nem tudtam tökéletesen feldolgozni, pedig szükséges lenne ahhoz, hogy megleljem a teljesebb békémet odabent. Úgy érzem magamat, mint egy szarka. (Nem szeretem a szarkákat, undorító egy állatok.) Előttem van a sok lehetőség, végre kinyitotta ablakait a szemeimnek, erre nem tudom melyikben is bízhatnék meg igazán? Vagy hogy tényleg valós-e és nem csak én képzelem magam elé, mint egy gyönyörű álombeli képet. De ez elég bonyolult történet, talán még Einstein sem értené meg tökéletesen.

Csomós az életem és teljesen azon kell lennem, hogy ezt a megannyi kitüremkedést okosan és nyugodtan bogózzam ki.

De mi van akkor ha fogok egy ollót és merő egyszerűséggel csak levágom, hogy ne csúfítsa a prizmát?


Title: vol. 9) the final - exam?!
Posted on: 2012. június 21., csütörtök
Hy everybody!

I was thinking of that I had a long since I wrote in English. So now again I paint the situation. In part. : D

So, as the title reflects, recently I was not really the best way, because I prepared for my final exam. Erm ... I prepared? No. I was not at all points and thus became clear to me that I was a jerk. The situation looked to that I'm fail - I prepared for it. BUT I think compared to everything I did - and here! I passed.

Let's the summer start! Beer. Cigarettes. Life.


Túl vagyok az érettségin. Még mindig nehéz felemészteni. De nem is kívánok róla túl sokat beszélni, hiszen bőven elég volt ennyi belőle! Húztam, dolgoztam, mondtam. VÉGE.

Hogy a nyár vajon hogyan fog telni, azt nem tudom. Minden esetre kíváncsian várom, hogy mennyire fog belevésődni az emlékezetembe.

Újat akarok létrehozni. Valami újba akarok belekezdeni. Rendbe akarom hozni magamat, a maradványaimat. Fel fogok épülni, rendben van? Persze. Minden a lehető legnagyobb rendben van...

... de most hazudtam.



← Older back to top Newer →
affiliates archives credits
link link link link link link link link

TAKE NOTE:
Follow if you want.

Layout: Fangyi
Icon: Fangyi
Inspired by a book named Perchance To Dream by Lisa Mantchev.